szidalmazd a társadalmat
Egy a lényeg: Ha valaki karriert akar építeni úgy, hogy "mindent felad érte", akkor számolnia kell az alábbi elhanyagolható dolgok elvesztésével:
- Barátainak nagy része
- Türelem másoktól
- Türelem önmagától
- Hobbi
- Szabadidő
- Párkapcsolat
De lényegében ez kurvára mindegy. Isten veled élet, Isten hozott életem hátralévő negyven éve!
Fog
Hát van nekem egy csodálatra méltó kis fogacskám. Ami bedurrant a SZIN alatt nagyon. Na, azt akkor valami csoda folytán sikerült két hónapra helyrehozni, de akkor a dokim már tényleg azt mondta, hogy ha ezzel még egyszer valami történik, akkor viszonlátás! Persze nem kihúzás, csak megölesztjük egy kicsit. Hát történt az, hogy a hétvégén csak megint bedurrant. Na mondom, akkor keressük fel Anikó nénit, és akkor nézzük mi van.
Hát az lett, hogy akkor mondta, hogy akkor a fogidegeim percei meg vannak számlálva. Ekkor már az orvosi székben ültem. Ekkor jöttem rá, hogy akkor itt most kérem szépen, szuri lesz. Gyorsan fel is pattantam, hogy akkor én most elszaladok mosdóba... így is kellett már, de már magától a látványtól is majdnem bepisáltam... Na, szépen lezsibbadt a pofám. Akkor mikor öblítettem, néznem kellett a poharat, hogy most akkor tuti, hogy ott van a számnál a pohár?
Amikor meg a számat öblögettem, még jó, hogy mosdó felett tettem, mert a fele kifolyt. Baromi jól nézhettem ki!
No, akkor az idegelés. Az az egész úgy néz ki, hogy a doki fog egy kb. 2 centi hosszú valamit, és azt feldugja a fogadba, és RÁNCIGÁLJA benne (persze csak gyengéden). Olyan hangokat hallatott a képem, hogy nem is hittem, hogy ilyen hang van. krkrkhkkhrkhrrrkkhkrkhk. És amikor kihúzta az egyik gyökérből, akkor megmutatta, hogy látja Péter, ez itt egy ideg. És valóban. Ott volt feltekeredve arra az izére! Akkor gondoltam, hogy ott dögöljön meg, mert ha ez fájt, akkor ki onnan örökre, csak a fogam maradjon meg.
Az első idegeim elvesztését természetesen meg kellett ünnepelni. Danival, Zalánnal, és Anival megittunk egy sört. Na, jó kettőt. Az elsőt még természetesen szívószállal kellett, mert nem éreztem a szám egyik felét... De a második sörre minden rendbe jött. Mondom én, hogy a sör egészséges, és még gyógyít is.
Ja, és ami még fontos: Megszereztem Stephen King-től a Setét Torony 1-et, a Harcost! THX, Dani és Pista! Lehet irigykedni.
Ma meg fogmedikák kísérhették végig fogröntgenemet, ahogy lefényképezték az arcomban lévő csodákat. Kurva jó volt, hogy egyszerre hatan néztek a képembe, és rajtam magyaráztak el mindent. A végén megköszönték, hogy megengedtem. Aztán arra gondoltam, hogy engedte a franc, csinálták! :D
Mindegy fogjavítás folyamatban. Erre megy el a félrerakott péz.
Ja, és utálom Kiszel Tündét. Az új hónap dolgozója pedig Jessikah Maximus. Maximális tiszteletem az övé! Na, hogy tetszik?
Türelem, Kórterem
elkészült a 64es Kórterem myspace oldala, ahol meg lehet hallgatni még nem az igazi minőségben a dalok demoverzióit. Itt még sajna nem ordítok, mint a szarba szorult... fába szorult féreg, de majd... három nóta: viszket a picsám, húsvét, szőrmók. A szőrmók a legújabb.
És újra csoda történt. Már a második társaság dolgozta fel a nemvótócsó-t. A youtube-on találtam rá...
Hogy teljes legyen a kép, berakom az alter társulat feldolgozását is... Gratulálunk mindkettőjüknek! :D
Viszket a picsám!!!
Két napig letölthető a Viszket a picsám című eposz a 64-es kórteremtől:
http://www.toldacuccot.hu/letoltes?sid=ac4705d923fac4d2a837aac0a20535f0&file=viszket-01.wav
Ez egy demóverzió. Ami azért demó, mert mindent én csináltam otthon. Nem is ordítok annyira, mert nem is lehet a szomszédok miatt, meg a gitárjátékom is valami szenzációs. :)
Tessék csatlakozni a kórterem klubhoz az iwiwen, és tessék kommentelni!
Peter
moss kezet
Amikor az ember két hete 12órázik, akkor hajlamos kicsit elfeledni azt, hogy milyen is az, amikor este 5-re hazaér, és kitárulkozik előtte a szabadidő. Most is ha hazamegyek, nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Gyakoroljak? Azt persze mindig szoktam, de felmerül a kérdés, hogy az ötleteim valaha testet öltenek-e? Jelenlegi érzésem szerint, így úgy érzem, hogy soha ebbe az életben. Szar ezt így leírni, de jelen esetben az van, hogy tényleg így érzem, és kövezzen meg mindenki, aki emiatt fasznak tart, de ez egy ilyen bicikli.
Olvasni nincs időm-kedvem, pedig kéne, tanulnom is kellene, pihennem is kellene, aludnom is kellene... Meg minden hülyeség.
Legyetek jók gyerekek!
Színezd újra, színezd feketére
Mi más is lehetne a téma, mint a SZIN? Hát akkor menjünk neki. A mostani SZIN-t már egész nyáron vártam. Végtére is egy olyan nagyszabású fesztivál, amin azért nem kis dolog fellépni. Mint fellépő, kedvezményesen vehettünk bérletet, amit ki is használtunk elég rendesen. Tehát akkor menjünk nulladik napra. Superbutt, Blind Myself, Road, Subscribe, Tankcsapda. Színtiszta mindenki által ismert nevek! Superbuttot most láttam-hallottam életemben először. Hogy az miért volt így, az örök rejtély, mert szakítottak rendesen! Tetszett nagyon. Erős volt, hangos, jól szólt, mint a disznó, csak hát egy baja volt: korán volt. De most tényleg. A Blind Myselfről nagyon nem kell mit mondanom. Talán most azért nem tetszett annyira, mint Debrecenben, mert ott sötét volt, és egy ilyen zenénél a fények marha nagyot dobnak a produkción. A lényegen semmit nem változtat a dolog. Tetszik nagyon, bár nekem mondjuk személy szerint angolul ez a műfaj jobban tetszik. Lényegében teljesen mindegy, hogy melyik nyelven nem értem a szöveget, nem? Angolul jobban szeretem nem érteni mindenesetre.A Road az Road. Mivel egy egész tavasz minden hétvégéjét együtt töltöttük ezért akarva-akaratlanul is kívülről tudom a repertoárjukat. A nem kell más elején vicces volt: Kiáltson az, akinek puncija van! Hehe. És még sok hasonló okosság. Ani fülébe azért viccesen hangzott az a sor, amit elénekeltem neki. „Úgy bírom a szádat, letépem az összes ruhádat.” Vagy valami nagyon hasonló. Szólt mint a disznó! Ani nagyon meg is szerette.
A Subscribe meg most is olyan volt, mint máskor. Már sokszor leírtam, hogy jó, jó, jó. Nem ragozom tovább, mert teljesen felesleges. Ani mindenesetre beleverte a csúfot, hogy túl eklektikus. Pedig AZAJÓBENNE!
Kompressziót nem néztük meg, mert nem komázzuk, addig elmentünk vedelni. És megnéztük a Napra zenekart. www.napra.hu tessék megnézni, és beleszeretni. Élőben beszarás. Szétszedték a malátabárt.
Tankcsapdán meg megakadtam, hogy lényegében akarva akaratlanul minden számot tudtam, és Ordítottam. Hogyhogy nem. :D Az est további része pedig az önfeledt italozásba fulladt.
Másnap pedig nem mentünk ki. Jót is tett a lelkemnek, meg a pénztárcámnak is, mert nem voltam nyaralás után eleresztve.
Most pedig jó éjt gyerekek!
Tanévkezdés
Hát akkor most, hogy újra beültem a padba, akkor most felvázolom, hogy milyen is újra egyetemistának lenni. Izgalmas. A TIK-be még mindig szívinfarktust járni kapnak az emberek, a tanórákra meg tanulni. A marketing évfolyamon azt hiszem olyan 30-40-en vagyunk. Az első intenzív hét az mit ne mondjak, marha jó volt. Egy hét nyaralás, utána SZIN után hirtelen bezuhantam az egyetemista létbe úgy, hogy vissza se köszönt. A legszebb az egészben az volt, hogy órák között még bementem dolgozni is, mert azért ha egyhuzamban három hétig nincs bent az ember, akkor persze felhalmozódnak az olyan apró-cseprő dolgok, mint például a munka. Hát ezért szabadidőmben csak bementem legalább a levelesládámat szinten tartani. Sikerült is. Jee!Maga az oktatás tetszik nagyon. Nagy általánosságban olyan tantárgyaim vannak, amiket még fősulis koromban is kifejezetten szerettem, pláne ha olyan előadók oktatnak, mint ezen a képzésen. Az egyik óra: Nemzetközi gazdaságtan biztos nem lesz a kedvencem szerintem, mert olyan mikroökonómiai, és makroökonómiai összefüggésekről beszélt a tanár úr már az első órán, hogy padtársammal egymásra néztünk, mire ő azt mondta: „fogadd el, hogy ez biztos így van!” Egy-két tantárgy mondjuk tényleg a „fogadd el” kategória, de azért így elsőre nem tűnik olyan halálinak.
Az évfolyam jó nagy része ugyanazt a szakot végezte el, mint amit még én is anno, szóval vannak ismerős arcok, ami jó. Jegyzetösszeszedéskor majd jót fog tönni. Viszont vannak olyan elemek is, amiket nem kívánok még az ellenségemnek se. Van kettő ANNYIRADEANNYIRA hülye lány, hogy ha kimosod a fülét, az agya helyén habzik. Olyan kérdéseket tudnak néha feltenni, hogy kiver a víz rendesen. És persze nagyon okosak is, tehát bizonygatják a hülyeségeket. Az ilyenek a kedvenceim… Tarkólövést nekik! :)
Mivel a suli tartott hétfőtől-szombatig, ezért nem voltam annyira, de annyira nagyon toppon, a múlt héten meg két egymás utáni napon nyomtunk bulikat, így nem vagyok most valami fitt. Kéne valami két nap alvás. Az jót tönne a lelki világomnak. Meg a próba is.
Holnap legalább a próbaterembe kimegyek, mert jön egy új padavan! :)
összegyöttek a dolgok
Hát elég régóta nem adtam magamról jelet. Ennek több oka is volt. Egyrészt most így az egyetemen elég rendesen felhalmozódtak az élvezetek munka téren (augusztusban gőzerővel folyik a készülés a szeptemberi tanévkezdésre, és ez enyhén szólva sok feladatot állított egységünknek), voltam végre egy kis szabadságon, amikor is elmentünk Fonyódra az asszonnyal, meg még rajtunk kívül nagyon-nagyon sok emberrel. Hiába, ígyvótócsó. Aztán elkezdődött a tanév nekem is az egyetemen, tehát a múlt héten kicsit nem voltam elérhető, most meg meló-suli, koncertek. Majdnem olyam volt ez a mondat, mint a haverok, buli, fanta, csak mégsem. Aztán még ott volt egy SZIN is, ami igen csak tényleg emlékezetesre sikerült idén. Ja, és el is költöztünk…Most hogy így felvázoltam, hogy az elmúlt egy hónapban hol a retekben is voltam, akkor kezdjük kis leírásunkat az eleje fele.
Tehát akkor a holiday: Fonyód: Hát ez a kis csendes város a Balaton déli partján fekszik nem messze Balatonlellétől. Én tényleg féltem ettől a nyaralástól nagyon, mert én a népes társulatból összesen – ha jól emlékszem – a tizenvalahány emberből elég sokat nem is ismertem. Ráadásul, ha elképzeltem, sehogy se tudtam elképzelni, hogy abba a kis nyaralóban hogyan fogunk élni annyian. Mondtam: csodás! Volt is csata a reggeli WC-tusoló használatkor.
A legszebb az volt, hogy munkanap indultunk. Reggel még Sutyival bementünk dolgozni az egyetemre, mindketten elvégeztük az utolsó simításokat a munkában, és mán jelleggel be a kocsiba, haza, és indulás. Nem is lett volna az igazi, ha minden flottul megy, mert otthon nekem még pár dolgot össze kellett rámolnom, ezért persze, hogy idegrohammal kezdődött az egész. Hogy igazi legyen az autóút, volt vagy 82 fok, tehát nem sokat használt a tusolás.
Valami olyan módszerrel, ahogy a hangszereket, és a felszereléseket szoktuk pakolni beamplikáltunk minden cuccot a csomagtérbe (magyarul mindent úgy, hogy talpalattnyi hely nem volt sehol), és akkor indulás, mert az jó.
Hát az idő lassan haladt, de legalább a kocsi is. Előjött belőlem a szociális én, mivel én tényleg nagyon gyűlölöm, ha valaki hosszú távon hozzám ér. A kocsiban ez hatványozottan igaz. Most éppen barátosném volt az áldozata ilyenkori bűbájos személyiségemnek. Az út feléig pedig jól bírtam, én esküszöm, hogy igyekeztem! Haladás volt részemről ez is. Poénból beraktuk a bohémélet operát – Ani hozta magával, hogy tanulja – nekem se kellett több: elkezdtem énekelni az autóban operásan. Aki tudja, milyen csodás hanggal vagyok megáldva, az most képzelheti, hogy milyen helyzet is volt ez. Egyébként meglepően jól ment, a többiek rá is csodálkoztak, hogy én ilyet is tudok.
Megérkezés, kaja, alvás. Másnap már elkezdődött a maga a nyaralás: vettünk egy karton tejet, egy tálca sört, meg egy üveg abszintot. Csak hogy a legfontosabbakat említsem. A tej folyamatosan a reggeli kávéhoz kellett, a sör meg folyamatosan a napi hangulathoz. Az abszint meg az esti kraftosításhoz. Ekkor még nem voltunk annyira nagyon sokan, ezért kipróbáltuk Andi kolléganőmtől kölcsönkapott Tabu nevű játékot. MINDENKINEK NAGYON AJÁNLOM! Sírvaröhögés garantált. Pláne, egy kis sörrel, meg abszinttal. A fiú-lány párharcok a legjobbak, amikor a bölcsész lányok a prosztó fiúk ellen nekiállnak lényegében szókincs alapú bölcsész játékot játszani, és a lányok veszítenek. Jó, volt, amikor nyertek.
Volt még egy-két emlékezetes megmozdulás ezen a nyaraláson. A víz pl. nagyon faszagányos volt, csak hát mivel déli part, ezért be kell menni a retekbe, hogy a hasadat ellepje a víz. De megküzdöttünk vele. Eldöntöttük, hogy mi ezt a folyamatot felgyorsítjuk úgy, hogy nem sétálunk, hanem rohanunk a vízben. Ennek az lett természetesen a vége, hogy mire combig ért a víz, addigra összeestünk. Végtére is felgyorsult.
Aztán tollaslabda: Sutyi nagy kreatívan krumpliszsákokból csinált hálót, és nekiálltunk játszani. Életemben nem játszottam még ezt a játékot, de többségében győztem. Hehehe! Egyszer kétszer mondjuk itt is mentek anyázások, de hát melyik sportban nem? :) Az mondjuk nem volt valami nagyon jó, hogy nekem elég lényegében mindig pólóban kellett lennem, mert elég pöttyösre tervezték a hátam… Ezért nem volt nagyon kényelmes a hetven fokban még ugrálni össze-vissza.
Szalonnasütés: hehe, na ez vicces volt. Zolika lényegében szénné sütötte a szalonnát. Azt mondta, hogy ennek így kell kinéznie! Hát nem tudom, hogy honnan származott, de nálunk nem teljesen így kell kinéznie. Autentikus módon mogyorófavessző nyársakat faragtunk, és fát aprítottunk a tűzhöz. Csak az a rózsabokor ne szúrt volna annyira, a kurva anyját! :) Ez a tűz kapott egy fél doboz cigit is. Sutyi kért egy szálat, mire Zoli dobott neki egy fél dobozzal, mire az beleszállt a tűz kellős közepébe. Képzelhetitek: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ baszdmeg, szeddmárkibazzdmeg! Denemtudombazmeg! Akkormajdénbasszameg! Bazmegelég! A kurvaéletbe! :))))
A szénné égett szalonnáról eszembe jutott egy vicc:
Az égett pirítós, meg a cigarettacsikk bekopogtat hajnalban a rákhoz. Dörömbölnek, mint az állat, a rák meg még alszik. Nagy nehezen kikászálódik az ágyból, hogy megnézze kik azok. Alig bír menni, olyan fáradt. Odaér az ajtóhoz, és kinyitja:
- Hát ti meg kik vagytok?
- Mi vagyunk a rákkeltők!
Mikor végeztünk a szalonnázással, akkor előkaptuk a pillecukrot, és nekiálltuk azt sütni. Mindenkinek ajánlom! Nagyon finom. Fogod a lidlis pillecukrot, és tűz fölé tartod pár másodpercig. Csodás! Nem is olyan hülyék ezek az amerikaiak :)
Ami még emlékezetes volt, az a Badacsony túra. Újból nekiálltunk borászatokat nézni. Felmentünk egy elég magas helyre, és ettünk borkocsonyát. Fasza! Illetve nem is tudom, hogy ez volt-e hivatalosan a borkocsonya. Több elképzelésem van, hogy mi is az, az tuti, hogy ez sztem borzselé volt inkább. Ez nem a természetes alapon készülő cucc volt.
Aztán visszafele megint bementünk abba a borászatba, ahol tavaly voltunk. Volt eszem iszom dínom-dánom. Akkora zsíros kenyeret ettem, ami akkora volt, mint a fejem. És olyan csodafinom meggyes rétest tömtem a pofámba, hogy ihaj. Aznap nem kellett minket altatni. Degeszre zabáltuk magunkat, és persze a bor is finom volt.
Összességében azt mondhatom, hogy jól sikerült nagyon a nyaralás! A többiről majd később írok, mert volt még dolog, nem is kevés. :)
halottnak a pók
igen, ennek a mondatnak valóban nincs semmi értelme!
Körvonalak
Körvonalazódik, hogy lassan fogunk a 64-es Kórteremmel próbálni. Mivel mostanság a Dystopia pihenőn van, ezért kénytelenek vagyunk valami hülyeséggel elütni az időt. Most gyúrok a Nemvótócsó akusztikus verziójára. Ma már begyakoroltam, csak a számítógépes mikrofont nagyon be kell lőni, hogy tuti hangzást érjek el. Amikor nincs itthon senki, akkor megpróbálom felvenni. A hangom még mindig a régi :D
És csatlakozzatok az iwiw-en a 64-es kórterem klubhoz!
Lépjük át a 40 főt. Ja, és csak azok hallgassák majd meg a dalokat, akik nem akarnak kiábrándulni az emberiségből.
újra a padban
Hát engem felvettek az egyetemre! Marketing mesterszak levelezőn az SZTE-GTK-n... Két évig nem láttok hétvégén.
Mibe vágtam bele?...
Ó, te szép magyar nyelv
Ma takarítás közben rájöttem, az okos fejemmel, hogy lényegében majdnem minden olyan kifejezés, ami úgymond a csúnya szó kategóriájába esik, annak valamilyen köze van a szexhez. Mintha az csúnya dolog lenne. De tényleg, most nem is jut eszembe olyan "csúnya" szó, ami nem nemi szervekhez, vagy magához az aktushoz kötődne. Ezt magyarázza meg valaki! De mán jelleggel. Vagy mondjatok ellenpéldát! :)King nem csak a nevében Király
Hát igen, Király István, vagyis ismertebb nevén Stephen King nem egy kutyaütő típusú író. Mióta elköltöztem szüleimtől, azóta végképp a mániámmá vált, és már csak egy híja, hogy meg legyen a harmincadik könyvem tőle. Sajna azért még van elég sok, ami nincs meg.
Most viszont sikerült kiolvasnom a Halálsoron-t, ami filmben az egyik kedvencem, de könyvben... Hát ez valami nagyon mértéktelenül szórakoztató volt. Sajnálom, hogy vége. Hiába, King bácsi börtönös sztorijai verhetetlenek. Most bajban vagyok, mert most nem tudom, hogy mit olvassak... Kingtől még van a polcomon vagy öt könyv, amit nem olvastam, köztük olyan klasszikusok, mint az "AZ", "A Két Rose", valamint a "Túzgyújtó", de most valami miatt, lehet, hogy a közelgő Félvér Herceg mozi miatt késztetésem van újra Harry Pottert olvasni. Akármennyire is sziruposnak találtam a végét...
Segítsetek! King, vagy Rowling? :)))
LET FREEDOM RING WITH THE SHOTGUN BLAST!
Hát csak eljött ez a nap is, amikor elmentem a Hegyalja Fesztiválra. Nem kisebb zenekar miatt, mint az egyik kedvencem, a Machine Head miatt. Vegyük szépen sorba!
Vonat, vonat, vonat. Hááát, baromira hosszú út volt Szegedről Tokaj. Négy óra tömör gyönyör. Az úton az előrejelzésekkel ellentétben hűvös volt. Szolnoknál kaptunk egy szép nagy zuhancsot is. Mikor odaértünk, Janes várt bennünket barátosnéjával, és az első utunk egy amolyan tokaji kisvendéglőbe vezetett, ahol Gabi a gyorsétteremben már 30 perc alatt megkapta a kajáját. Ott még boroztunk egyet, majd megkerestem Erdélyi Petit, és meg is vettem tőle a jegyemet. Kisebb kavar után csak bejutottunk a feszt területére, hogy elkezdjen folyni a sör. Megnéztem a Fish!-t amit most láttam először, és hát olyan, mint amilyennek mondták. Jófajta bulirokk! :) A Road koncertről most elmentem, mert őket mostanság láttam párszor... :) Máténak új gitárja van, a fene a fejét.
Itt úgy voltam, hogy megvárom a Subscribe-t, és addig összefutok Dzsillával. Ebből egy sikerült. Dzsillával elütöttük az időt, és lekéstem a Subit. Jókat dumáltunk, meg ökörködtünk. :) Visszamenetel után kénytelenek voltunk Depressziót hallgatni. Nem tetszik. Egy gyerek hozzánk csapódott, és az mondjuk jó volt, ahogy a Depi számokra nyomta hörögve a "Haggggyátok abba!!!" mondatot mindenféle formában.
Mikor vége lett Halász úrék produkciója, elkezdtem befelé nyomulni egészen a harmadik sorig. Ordítottunk, mint az állat. Beállt a dob: azt hittük, hogy viccelnek. Olyan - másképpen nem tudom kifejezni - kibasssszotttttul hangos volt, hogy minden egyes ütésnél azt hittem, hogy átszakad a mellem, valamint a dobhártyám. Majd megjelent Robb - aki sokkal kisebb, mint azt hittük volna, és beleordíott a mikrofonba, és elkezdődött a koncert. Én már hallottam szarul szóló koncertet, de ez valami minősíthetetlen volt az első sorokból. Többen összenéztünk, hogy ez most komoly? A harmadik számra javult a hangosítás - előjött a gitár - ennek hatására megindult a tumulás előre. Ekkor történt olyan, amilyen még nem. Rosszul lettem a tömeg kellős közepén. Még jó, hogy elöl voltam, így gyorsan tudtak a körülöttem állók szólni a biztonságiaknak, akik egy pillanat alatt kiemeltek. Ekkor már úgy éreztem, hogy ez a koncert már nem lesz az igazi... Levegőztem egy kicsit, majd beálltam a keverőhöz. Érdekes, hogy itt már szólt minden szépen, de a dobtestek még mindig zavaróan hangosak voltak. Ennek ellenére kezdett belém visszatérni a lét és tudtam már azonosulni az egész helyzettel. A végén Halo-t már telitorokból ordítottam én is :) És persze!
LET FREEDOM RING WITH THE SHOTGUN BLAST!
Akkor a hangzás miatt nagyon el voltam kenődve, de így visszagondolva azért mégiscsak baromi jó elmondani, hogy ott voltam a Machine Head-en, az egyik kedvenc bandámon. Cheers Everybody, Eggésszségetekreee! :D
Aki meg nem volt ott, az vessen magára!
- Imperium
- Ten Ton Hammer
- Beautiful Mourning
- None But My Own
- Aesthetics of Hate
- Old
- Bulldozer
- The Burning Red
- Seasons Wither
- Halo
- Struck A Nerve
- Descend the Shades of Night
- Davidian
Ilyen setlistet, aztakurva. :)
Koncert után összehozott a sors a Subscribe legénységgel, velük még elvoltunk kb. egy órát, majd egy metallica tribute koncert után állomásra fel, és 4:36 kor már száguldottunk is haza. Nagyon hosszú, és borzalmas meleg onatút volt. Mire hazaértem, olyan szagom volt, hogy azt nem kívánom senkinek! délben már le is feküdtem. Aludtam 5ig. Most pedig emlékezek vissza a koncertre, és így visszaemlékezve kezd megszépülni az egész!
Machine Fuckin' Head!!!
Bódog Cülinapot
Amellett, hogy ma még mindig sértett állapotban leledzem, ma volt a salakmotoros világkupa első versenye, amit nagy meglepetésre az oroszok nyertek meg, így be is jutottak a döntőbe. Baromi jó verseny volt. De most nem is ezért írom ezt a posztot, hanem azért, hogy felköszöntsem egyik jó barátomat, Sutyit. Ország-világnak megmutatom, hogy mit műveltem neki szülinapjára! Hallgassátok, mert ez nagyon szar lett! :D Gitártudásom előtt meg kell ám hajolni!
A csodás dalt letölthetitek itt!!! Véleményeket lehet írni!
essünk össze
Bárki bármit mondhat nekem, én ma akkor is vérig vagyok sértve! :(
Verpelét
Ennyi. Azt hiszem, Verpelétről nem nagyon kell sokat mondanom... Nagyvonalakban: mindenki berúgott, betörtem egy szekrényt, ittunk, Líviusz meztelenül vonaglott, majd elveszett.
Akkor, amikor körvonalazódtak a koncertdátumok, akkor csak néztem ki abból a hülye fejemből, hogy értem, hogy gőzgép, de hol a retekben van Verpelét??? Megmondom: egy gyönyörű helyen a Mátra lábánál. Bár nagyon szép hely, azért néztem, hogy ki az a megváltó Isten fog most ide eljönni a zenekarokon kívül? Aztán felhomályosítottak, hogy Verpelét egy olyan hely, ami mindenhez elég közel van ahhoz, hogy rengeteg ember összegyűljön egy össznépi betyárkodásra.
Megérkeztünk a csodálatos Éva Panzióba, ahol egy rendkívül aranyos öreg hölgy adott nekünk szállást. Feltehetőleg Éva. Egy szavunk nem lehetett. Igényes szobák, zárt parkoló, saját kulcs. És két minden hájjal megkent spániel jellegű kutyus, melyek közül az egyiknek be nem állt a szája. Állandó jelleggel ugatott. Akkor amikor kimentem éjszaka könnyíteni magamon, akkor is majd a szívinfarktust hozta rám.
Koncert... Itt lépett fel a Chuck Norris Action Squad annak köszönhetően, hogy az ABC egyik magyarországi elődöntőjén most vagy elsők, vagy másodikok lettek. Na, hát az öltöző: Volt odabent: Pálinka, sör, hurka, 2kiló kenyér, bor. Ilyen vendégszeretetben még nem volt részünk ezelőtt, és valszeg ezután sem. 3 zenekar osztozott egy öltözőn. CNAS, GreenPath, mi. Meg is ettünk mindent, mert azért éhesek voltunk.
A fellépésünk, amennyire emlékszem rá, nem volt valami kiemelkedő. Ha jól emlékszem, nem voltak valami sokan. Mondjuk ez annak is betudható volt, hogy most mi kezdtünk hétkor. Ez mondjuk általános volt, hogy az előzenekarokon nem volt még tömeg... De ezzel teljesen tisztában voltunk, hogy ez így lesz. Akkor amikor még kis suttyóként jártunk Tankcsapda koncertre, akkor mi se nagyon néztük meg az előzenekarokat. Ami mondjuk sajnálatos, de hát el kell fogadni. Ez a tendencia. Azt meg nem várhattuk el, hogy azért kezdhessünk mi 9kor, hogy megadjuk magunknak az esélyt a jó koncertre, és a főzenekaroknak vágjunk alá. Ugyanis mindenhol 9-11-ig volt a legnagyobb pörgés.
Na térjünk vissza az estére: egy hosszú folyosó vezetett az öltözők, és a színpad felé, melynek végén egy rendkívül jó benyomást keltő fiatalember kérte tőlünk a stage passt. (HÉÉÉ, ide csak zenekartagok jöhetnek be!!! Jaa, te az vagy, akkor mennyé!)
A GreenPath-en már azért már kezdtek mozgolódni a népek. Ja, mert itt a művház már tömve volt keményen. Hitte volna a fene, hogy ide tényleg ennyien jönnek. Jó kis bulit nyomtak, és utánuk következett a nálam a tuné favoritja a Subscribe. Ezt a koncertet oldalról néztem végig, és hát csak annyit tudok hozzátenni, hogy egyenként mindannyian tehetnek egy szivességet... és vehetnek egy sört nekem. Még a Sanity idejében voltam olyan koncertjükön, nem is egyen, amit elejétől végéig végignéztem, tomboltam, de még ahhoz is képest jobban szakított a produkció. Víva. Líviusz itt elemében volt, és vitte fel serényen a fiúknak a szeszt a színpadra. Koncert után visszamentem az öltözőbe, és itt történt, az az ominózus szekrénybetörés. Már egyszer meséltem, ezért nem mondom el, milyen körülmények között is történt. Mikor már a bevallás gondolatával foglalkoztam, akkor merevrészegen beállít Líviusz, és elkezd ordítani, hogy megöli azt aki ezt csinálta, mert ilyen vendéglátás után ilyen tenni... hát itt döntöttem, hogy a hallgatás homályába süllyedek. Az okozott kárt természetesen utólag kifizettem.
A koncert után elindult az őrület, dumálás, ivás... és hirtelen megjelent Líviusz. Nem is megjelent felvillant! Nem tudtam hova tenni, de ahogy néztem, Atis se nagyon... Az őrültködés a kocsikig ment, majd elváltak útjaink, attól függetlenül, hogy Subiék hívtak hozájuk, mert volt még náluk pár liter szesz, de lemondtuk, mert csak. Líviusz persze megint az alkoholmámorosabb végét fogta meg a dolgoknak, és beszállt a Subibuszba. Hogy aztán 10 perc múlva rájöjjön, hogy csak ő is velünk akar jönni. És persze, hogy eltévedt Verpeléten. Ez mind semmi, de rájött a czifrra is, így azt az időt is ki kellett várnunk. Végül szűk háromnegyed óra múlva csak előkerült, Jani meg én már csöppet fel voltunk háborodva, mert már álmosak voltunk úgy 3-4 óra környékén. Erre mi lettünk lebaszva, hogy puhapöcsök vagyunk, és hogy ő éli a Rock & Rollt. Azóta utálom ezt a mondatot.
Lefeküdtünk, Bazsi felvette csodás pizsamáját, én sírtam egy jót rajta, majd nekiálltunk aludni. És aludtunk, és ránk zuhant az éj.
Reggel mire ébredtünk??? Kutyaugatásra, és arra, hogy koncertszervezőnk világító hátsóval hasít a tetőtéren. Hiába, ez már betegség.
Ettünk egy isteni rántottát, a' la Éva néni, és ittunk jó kávét, és teát. Jó sok teát. Annyit, hogy most meg is kívántam. Ki is megyek, és lefőzök egyet. A kis konyhatündér. YEAH!
esti van, este van
Mivel Ani éjszakába nyúlóan dolgozik, ezért nekem itthon az a dolgom, hogy ne csináljak kb. semmit. Így is tettem. Összepakoltam a konyhát, rendberaktam a szobákat, és beültem a gép elé, hülye kvízjátékot játszani. Megszomjaztam. Úgy gondoltam, kimegyek iszok egy pohár vizet. Megláttam, hogy nyitva van az ajtó. Na mondom, most már eleget szellőzött a lakás, becsukom, nehogy még a végén bejöjjön valami macska. Már el is képzeltem, hogy milyen vicces lenne egy rémült cicával szembenézni az ajóban, amikor fölöttem kurvanagy csapkodás, meg visítás. Szégyen, nem szégyen, én majdnem összeszartam magam két eltévedt repülnitanuló madárfiókától. Az egy dolog, hogy ezek csiripeltek, de hogy én mekkorát ordítottam... Filmbe illő látvány: Egy szál csókosmintás boxerben menekülök két kismadártól. És egy istennek nem akarták megtalálni az ablakot. És mivel az előtér ebédlőben nincs túl sok hely, ahol egy madár leszállhatna, az egyik szerintem elhatározta, hogy rászáll a fejemre. Na, nekem se kellett több, fejvesztve menekültem... Miután megküzdöttem velük, eszembe jutott, hogy akár meg is foghattam volna őket, hiszen ezek kicsi madarak, és csak nem bántanak... de végül maradt a higiénikus megoldás, és mondogattam nekik, hogy "húzzatok már innen hülye madarak!!! De bazmeg, nem arra!!! ÁÁÁ" Mindegy túléltem. Jó volt. Az a fura, hogy én szeretem a madarakat. Bár ez nem látszott.Subi-ród turné - Szeged
Ha már erről a koncertsorozatról számolok be, akkor stílszerűen a Subscribe kettes lemeze szól. Yeah! Királyságos!
Mindenesetre most szomorkás a hangulatom. Ma van, most van Dream Theater koncert az Arénában, és én nem vagyok ott. Hiába, a kedv nagy úr. Nincs kedvem. Valamint Bazsit megkértem, hogy hozzon nekem egy új DT baseball sapkát, ha már voltam akkora baromarcú, hogy az előzőz a Vörös Yukban elhagytam... Erre 8000 Ft. Hát ehhez sem volt kedvem. Attól függetlenül, hogy mostanság volt Névnap, akkor se... :( Tehát most szomorúság van ilyen téren.
Mindegy. Szeged fura volt. hát persze a szülőváros. Egy óra késéssel értünk oda a cuccal, ami persze nem volt valami szimpatikus a többi zenekarnak, de hát az a tudomány, hogy hogyan is kell összerakni a cuccot 8,1 perc alatt, az nem hagyott el minket (mienk a póver) ezért nem lett belőle különösebb baj. Hogy hogy nem, mint tősgyökeres szegediek, erőteljesen kedvezményesen szolgálták a szeszt. 10 üveg Calsberg volt asszem 2000. Hát ebből rögtön betermeltünk kettőt :D. tehát jól kezdődött a koncert. A Dystopia felment a színpadra fejenként 2 sörrel. Rökk! A koncert jó volt, habár itt jött ki nagyon az, hogy a 7 órás koncertkezdés irreálisan korán van. Szegeden 9 előtt nem jön még a kukásautó sem, nemhogy a szakattrokker a koncertre... Mindegy. 8 körül lenyomtunk egy korrekt koncertet, átlagos szegedi nézőszám előtt, és 10 perccel a koncert után vagy 40-en kérdezték meg, hogy mikor jövünk... Nem hiszem el! Ha valaki azt írja ki 6x, hogy pontos kezdés, annak miért nem kell hinni? :)
A Road itt ütött először úgy igazából megszólalásilag, és a szegedi közönség is nagyon szerette őket. Különösen Goyát, aki mondjuk minden városban hatalmas népszerűségnek örvendett. Biztos az antennáival szedi a nőket. Road-ék itt kínáltak meg minket először a csodás Kókuszos pálinkával :D. Ami persze azért kókuszos, mert előző héten egy takonykész lány azt érezte rajta... Vicces volt. Subiék meg beállítottak a fűszagú backstage-be egy melegszendvicssütővel, hogy akkor ők most melegszendvicsznek egyet, mert már 2 napja nem ettek meleg kaját. Máskor ezt egy benzinkút budijában adták el elmondásuk szerint. Bálint felállt a DJ pultra, és elkezdett Hal a Tortánt játszani, májas melegszendviccsel.
Ez volt az első este, amikor láttam mind a két főzenekart, és mit ne mondjak, sztem faszányos volt mind a kettő produkció. A Road energikusabb lett annál, mint amit a Depi buli előtt láttam, a Subi meg hát 
olyan mint volt. Repkedtek a rasztahurkák ordítének ment, meg minden ami kell.
Az afterparty itt egy kicsit elharapódzott, mivel beszabadult pár gruppie a backstage-be a szeszelés közé. Az egyik csaj konkrétan azt hitte, hogy ő Paul Stanley a Kiss-ből, akkora csillag volt a szemén... Vagy csak tegnap annyira agyonverték, hogy el kellett valahogy takarni. Mindegy. Orgia nem lett. A szingli zenekartagok szivatták egy kicsit a csajokat... olyan párbeszédek zajlottak, hogy nem egyszer a föltön feküldtünk a röhögéstől... Mielőtt elfajult volna a backstage party, húztam haza, és ez így is volt, mert így is hallottam szép dolgokat későbbről. :D
Békéscsaba
A turnébeszámolót akkor se fogom feladni :) Az együttesből úgyis mindenki azt mondta, hogy gyönge vagyok, és nem fogom úgyse megírni, mert lusta dög vagyok. A legutóbbi zenekari megbeszélésen Jani egyébként Karikalábú Fokhagymaseggű Basszusgitárosnak nevezett. Mondta ezt pont akkor, amikor jöttem ki egy sörrel a kezemben. Akkor merült fel bennem, hogy TEJÓÉG, ez az ember engem már mennyi mindennek elnevezhetett... Hülye Jankó. Erre persze azt mondaná, hogy nemvagyokjankó. Közben meg dehogynem. De hát van még egy becézgetése neki. Janó. Azt szereti még nagyon. Majd csinálok neki egy ilyen pólót. Szólíts Jankónak! :)
Tehát Békéscsaba. Ott nem történt semmi. A francokat nem. Rendkívül élménydús volt az este. Mondjuk megint korán mentünk el, de ennek is volt története. Békéscsabáról annyit kell tudni, hogy már jópárszor voltunk itt fennállásunk óta, már az ifiházban se ez volt az első bulink.
Másodszorra léptünk fel a GreenPath után, ami egy jó választás volt erre az estére, mert ahhoz képest, hogy nem voltunk túlzottan közkedveltek Csabán a bulijaink alkalmával, ide meglepően sokan eljöttek, és már akkor elegen voltak a teremben, mikor mi léptünk a világot jelentő deszkákra. Itt kellett először realizálnunk, hogy igazi Gentleman zenekarokkal vagyunk megáldva, mivel teljesen korrektek voltak a színpaddal kapcsolatban, mindent szépen bepakoltak hátra, hogy mi elől elférjünk. Ezért, és még sok mindenért hatalmas respect a Road, és a Subscribe crew-nak. A koncert sikeres volt, volt közönség, volt ordítás, volt némi mozgolódás is.
Innen gyorsan mentünk tovább, mivel Líviusz anyukája már várt minket éjfél tájékán marhapörkölttel. Érzitek... éjfélkor marhapörkölt. Itt jól belakmároztunk. Ja, Mezőhegyesre menet muszáj volt egymásnak mutogatni a seggünket, miközben előztük meg egymást a kocsival. Én kezdtem ugyan, de ki volt a másik kocsiban, aki folytatta a példát??? Na Ki??? Hát Líviusz. Az egész turné lényegében erről szólt, ha ott volt, hogy meztelen picsával rohangált az utcán...
Na jól bekajáltunk, és indult az éjszaka. Illetve csak indult volna, mert én és Gabi a kajától úgy elálmosodtunk, hogy 1-re már fel is mentünk. Bazsi, Jani meg Líviusz a diszkóban meg vedelt, és itták a whiskeynek álcázott vodkát, meg a sört. Ki is itták a hűtőből az összes sört... :)
Ennek mondjuk én nem örültem annyira, mert akkor amikor békésen szundítottunk Gabival a franciaágyon, akkor arra lettem figyelmes, hogy Líviusz ordít, és meztelenül - hogy is másképp - rám ugrik. Jani meg visítva röhög. Több se kellett nekem, határozottan lerúgtam magamról... :) nem hiszem el, hogy ez vicces, hogy ordítani kell amikor a másik már alszik. Ezt megcsinálták velem Miskolcon is... :D Hülyék. Másnap reggel mivel is indult a nap? Na mivel? Márti néni kínált minket pálinkával. hát ez még kurvára hiányzott, de azért megittam. Jót tött.
A HÓNAP DOLGOZÓJA
Én
Mit is lehetne ideírni? A sör azért egészséges, mert mindig jobban érzem magam tőle. Ha történik velem valami jó, rossz, vagy ha csak gondolkodom, azt megosztom, mert miért ne?
Zenekarom
- Türelem, Kórterem, J: A sok hülyegyerek.... :) »
- összegyöttek a dolgok, tombolahold: Hello, apróság, de nem tudnád úgy beállítani a blogot, hogy... »
- halottnak a pók, szomatmá: mértnemnincsen szines poszt? »
Utolsó kommentek
Más zenék
dolgok
Blogok
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2009. november
- 2009. október
- 2009. szeptember
- 2009. augusztus
- 2009. július
- 2009. június
- 2009. május
- 2009. április
- 2009. március
- 2009. február
- Az összes »
Legtöbb komment
- Fog (2)
- Türelem, Kórterem (1)
A legjobbak
Kategóriák
Keresés
